Család
Barátok
Szerelmek
„Család, barátok, szerelmek. Egyikük sem tökéletes, és ez nem is elvárható. Nem tehetünk egyetlen embert a világunkká!
A trükk abban rejlik, hogy mindenkitől fogadd el azt, amit adni tud neked, és ebből állítsd össze a világod!”
Sarah Dessen
„Minden sikeres férfi mögött van egy nő” – tartja a mondás. Ebből annyi biztosan igaz, hogy az ember sikerességét, hatékonyságát, boldogságérzetét nagy mértékben elősegíti egy támogató háttér, legyen az egy nő, egy férfi, vagy egy teljes család!
A család az a „pufferzóna”, ami a külvilágból érkező „ütéseket”, negatív hatásokat enyhíteni hivatott, ami támogatja tagjait az élet kihívásaival való megküzdésben. Legfontosabb feladata tehát a családtagok pszichoszociális védelme és fejlődésük biztosítása.
De mi van akkor, ha valaki mégis inkább a támogatás hiányát, semmint a támogatást, éli meg a családi kapcsolataiban?
Hogy lehet az, hogy gyakran hajlamosak vagyunk pont az intim szféránkban a legtöbbet megengedni magunkat, úgy viselkedünk családtagjainkkal, ahogy idegenekkel szemben eszünkbe sem jutna? Előfordul, hogy éles, támadó hangnemben kommunikálunk, cimkéző, minősítő állításokat fogalmazunk meg. Pl.: „Már megint milyen lusta vagy!” Követelőzünk, háborgunk, vagy éppen teljesen begubózunk, elzárkózunk a párbeszédtől, őrizgetjük a sértettségünket.
Úgy érzed, hogy családodban nagyobb a széthúzás mint az összetartás?
Elmérgesedett a légkör? Heves konfliktusok vannak, vagy éppen eltávolodás, bezárkózás, esetleg ezek valamilyen kombinációja?
Az egyes emberek közötti konfliktusokba a többi családtag is belefolyik? Családi egység helyett klikkesedés zajlik, törésvonalak mentén csatároztok „szövetségekbe” tömörülve, pl. anya-lánya, apa-fiú, apa – lánya, gyerekek szülők ellen, stb.?
Valamelyik családtag gondokkal küzd, de nem találjátok a fogást rajta, nem sikerül neki jól segíteni?
Hosszú ideje rágjátok ugyanazokat a családi problémákat, de nem juttok dűlőre, nincs előrelépés?
Már-már úgy érzed, hogy a te családod „nem normális”?
Nyugodj meg! Chibo családok csak a reklámokban vannak és egyes TV sorozatokban! A családi stressz az élet normális velejárója. Jelentkezhet minden új helyzetben, ami alkalmazkodást igényel a család részéről.
Számos stresszforrás érkezhet a külvilágból, ez érinthet egy családtagot - pl. munkahelyi gondok, állásvesztés -, vagy a család egészét: pl. új lakóhely, diszkrimináció, gazdasági depresszió, stb.
Lehet a családnak egy sajátos, egyedi nehézsége, pl. egy különleges nevelési igényű gyermek gondozása.
Azonban a legáltalánosabb, minden családban többször is jelentkező stressz a családfejlődés átmeneti pontjain következik be, pl. amikor egy gyermek eléri a tinédzser kort, vagy megházasodik, amikor bővül a család, unokák születnek.
Egy család „túlélőképességének”, hosszútávú, egészséges működésének mérföldköve az alkalmazkodókészség, a változás, megújulás képessége.
A legtöbb családban akkor alakul ki az elakadás, amikor a család nem tudja felmutatni a kellő rugalmasságot és alkalmazkodóképességet új körülmények között.
Ha túl mereven reagál, megmarad egy korábban még megfelelő, de a kialakult új helyzetben már nem elégséges működési módnál. Ha egy, vagy több családtag nem tud módosítani viselkedésén, megragad korábbi magatartási, viszonyulási formáknál, és még akkor is ezeket erőlteti, amikor ezek már nyilvánvalóan diszfunkcionálisank bizonyulnak.
A családok természetes belső fejlődésének következményeként a családtagok helyzete folyamatosan változik, így a közöttük lévő viszonynak is változnia kell. Ez a család működésének, kimondott és kimondatlan szabályainak folyamatos újraértékelését, újratárgyalását igényli.
Ily módon a konfliktusok a családi élet normális velejárói, még ha sokszor túlságosan kiélezettnek, fájdalmasnak is érezzük őket.
A családi élet, egy együttélés sokkal szorosabb együttműködést igényel tagjaitól, mint pl. egy haveri, baráti kapcsolat. Egy nagycsalád az újszülött csecsemőtől kezdve a nyugdíjas nagymamáig egymástól nagyon eltérő életkorú, helyzetű, igényű tagokat foglalhat magába, úgymond 0-99 éves korig.
Érthető tehát, hogy nem könnyű megteremteni a mindenki számára, mindig, egyformán előnyös, komfortos működést.
Az egyensúly átmenetileg többször felborulhat.
Persze nem mindegy a családi konfliktusok hevessége, gyakorisága, a stressz mértéke, és hogy milyen hosszú ideig áll fenn! És nem utolsósorban, hogy végül sikerül-e megküzdenie a családnak a problémahelyzettel és helyreállítania a felborult egyensúlyt!
A családi coaching, akár a családterápia, nagyon sokat segíthet abban, hogy családodban a feszültség elviselhető mértéket üssön meg, a családtagok kapcsolata „normalizálódjon”, és a sikeres megküzdés minél hamarabb bekövetkezzen!

Tégy azért, hogy a családod az a tápláló, támogató közeg legyen, amiben mindenki jól érzi magát, egészségesen tud fejlődni, ahonnan erőt tud meríteni, el tud rugaszkodni a külvilágban való sikerességhez!
Családodban hosszú ideje puskaporos/jeges a hangulat?
Ismétlődő, meddő viták zajlanak, amikben nincs előrelépés?
A családtagok „elakadt lemezként” egyre inkább beleragadnak tipikus viselkedési formákba, szerepekbe, amik nem közelítik, de távolítják őket egymástól?
A család kezd táborokra szakadni?
Ne habozz, hogy megtörd ezt az önfenntartó, erősödésre hajlamos negatív ciklust, ördögi kört!
Ha a családod már nagyon belenehezedett egy diszfunkcionális működésbe, egy „kívülálló”, coach jelenléte, mediációs tevékenysége elengedhetetlen lehet ahhoz, hogy a családtagok kibillenjenek szokásos gondolkodási, viselkedési mintáikból, beengedjenek új szempontokat, lehetőségeket, és a megoldás érdekében megkezdjék az együttműködést egymással!
Minél tovább marad minden a régiben, minél tovább ismételtek romboló kommunikációs és viselkedési mintákat, annál nehezebb visszafordulni az eltávolodás, közöny, ellenségeskedés útján!
Keress meg minél előbb, hogy segíthessek mindannyiatok számára jó irányt venni!
Szükség van bizonyos szabályokra, de emellett rugalmasságra, szabadságra is.
Kell, hogy legyenek korlátok, de legyen meg a tagok relatív autonómiája is.
Elengedhetetlen a szeretet és a kapcsolódás a családtagok között, de ez soha ne forduljon át korlátozó, magához láncoló, függésben tartó kötődéssé. Pláne ne a más tagokkal való kapcsolat rovására! Pl. egy konfliktusos házasságban túl szoros viszony, anya-gyermek/ek „szövetség” az apuka ellenében. A megfelelő kötődés maradjon meg mindenki között, ne sodródjon a perifériára senki!
A családi alrendszerek között (pl. házastársi alrendszer, gyermekek alrendszere, nagyszülők, stb.) rugalmas, átjárható határokra van szükség: elégséges kapcsolódásra, kommunikációra, együttműködésre, anélkül, hogy az egyes alrendszerek túlságosan beleszólnának, belefolynának egymás magánügyeibe. Pl., a házastársaknak kell, hogy legyen saját élete, anélkül, hogy abba gyermekeik, v. szüleik folyton beleütnék az orrukat.
Szeretet, függetlenség, szabályok, szabadság, rugalmasság, korlátok, autonómia, határok? Egyensúly?
Na jó, de akkor mikor, miből, mennyit, hogy az mindenkinek jó legyen? Ezt sokszor nehéz pontosan megállapítani, főleg, hogy a család és tagjai folyamatosan változnak, fejlődnek.
Amikor a gyermekek elérik a tinédzser kort általában elég világosan artikulálják szabadság, autonómia iránti és minden egyéb ;) igényüket.
Az általam gyakorolt coaching irányelveinek értelmében 18 éves kortól,
tehát már felnőttként tudnak a coaching ülés részesei lenni gyermekeitek.
Ilyenkor már többé-kevésbé kiforrott értékrenddel, gondolkodásmóddal, egyenrangú partnerekként tudnak részt venni a közös életetek, problémáitok rendezésében.
Ne szalasszátok el a lehetőséget, hogy a felnőttkor kapujában megnyugtatóan lezárjátok a gyermekkor bugdácsolásait, és megalapozzátok a közös jövőtöket: a harmonikus, megelégedést adó felnőtt-felnőtt viszonyt!
A szülő-felnőtt gyermek coachingról bővebben itt olvashattok:
Ha gyermekeitek még valóban gyermekek, akkor is van lehetőség a coaching keretein belül javítani a családi élet minőségén! A párkapcsolati coaching a szülők kapcsolatának megerősítésén keresztül, a közös irány kijelölésével, a vitás pontok elsimításával nagy mértékben pozitív hatással van az egész család működésére nézve!
A gyermeknevelés buktatóit általában akkor tudja viszonylag könnyen abszolválni a család, ha a szülők között megvan a kellő összetartás.
Az egészséges családi élet gerince ugyanis a szülők „elég jó”, kielégítően erős, harmonikus, együttműködő kapcsolata.
Ha ez megvan, a házastársak megkapják a szükséges „szeretetadagukat” partnerkapcsolatukból, van egy védőbástyájuk, van hol visszatölteni magukat a munka, gyermeknevelés fárasztó világában. A kiegyensúlyozottabb, elégedettebb szülő páros odafordulóbb, megértőbb, türelmesebb tud lenni gyermekeivel is. Kisebb az esélye, hogy a felnőttek frusztrációja begyűrűzik a gyermekeikkel való kapcsolatba, a felgyülemlő negatív energiáik a gyerekeken csattannak, hiszen a gyereket „kiosztani” még mindig könnyebb, mint a partnernek, vagy a főnöknek visszaszólni. Egyben annak a veszélye is csökken, hogy a partnerkapcsolatában csalódott anyuka, vagy apuka az indokoltnál szorosabbra fonja valamelyik gyermekével való kapcsolatát, mintegy oda menekül, partnerpótlékként kezdi használni gyermekét.
Jellemző ugyanis, hogy a szülők megoldatlan konfliktusai egy idő után áttevődnek a gyermekeik szintjére is, így a párkapcsolati problémák mindjárt családi problémákká válnak.
A gyerekek jelenlétében zajló vitákba csakhamar
belefolynak ők is, hol az egyik, hol a másik szülő mellett
foglalva állást. Ez a szülőknek kapóra jöhet, és gyorsan
rákaphatnak arra, hogy álláspontjuk bizonyítására
felhasználják valamelyik gyermeküket, szövetségesként,
partnerük ellenében.
Ebből aztán hamarosan kialakulhat egy mintázat: az egyes gyerekek hajlamosak annak a szülőnek igazat adni, akihez érzelmileg közelebb állnak, vagy akitől többet remélnek nyerni a „győztes csata” után, így aztán valamelyik gyerek hosszú távra lehorgonyozhat az egyik szülő mellett, fokozatosan eltávolodva a másiktól.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen súlyosan romboló,
hosszú távú mérgező hatása van az ilyen mechanizmusoknak
az egészséges családi életre nézve!
Így eredményezhet 1 konfliktus továbbgyűrűzése X számú további problémát!
Nehéz, konfliktusos, problémákkal terhelt a kapcsolatod a pároddal? Ne tetézd ezt azzal, hogy megvárod, amíg a kettőtök közti diszharmónia beleront a gyermekeitekkel való viszonyba! Ha pedig már belecsúsztatok abba, hogy a gyerekeiteken keresztül (is) csatáztok, végképp itt az ideje, hogy megtaláljátok a módját annak, hogyan értsetek szót a pároddal!
A párkapcsolati coaching ideális alkalom arra, hogy egyszerre fűzzétek szorosabbra a kettőtök viszonyát, miközben olyan vitás, gyereknevelési és egyéb kérdéseket is rendeztek, amik az egész család életére kihatással vannak!
„Ha anyád ezt látná!”, „Csak apád meg ne tudja!”
„Anyád nem tudja, mit beszél!” , „Na, te is pont olyan vagy/leszel, mint az apád!”
„Látod? Ez is anyád miatt van!”, „Mert apád nem engedi!”
„A te lányod!” „A te fiad!” „A te nevelésed!”
Ismerős? Kiszaladnak ilyen és hasonló mondatok a szátokon? Szeretnéd, ha nem ez a hangulat uralkodna a családban?
Több infó a párkapcsolati coachingról: